A Monteverginei apátság alapításának 900. évfordulója - Ferenc pápa beszéde

Somogyi Viktória – Vatikán

A pápa a Monteverginei apátság apátjához, szerzeteseihez és munkatársaihoz intézett beszédében emlékeztetett, hogy történetük kiindulópontjában nem csodák vagy rendkívüli események állnak, hanem egy pásztor, Avellino püspökének terve, aki templomot akart építeni azon a magaslati helyen, amely egy kis csoportot gyűjthetett egybe Isten szolgálatára. Az ima, az evangelizáció és a szeretet központjává kívánta tenni. „Ezért találkozásunk alkalmával szeretném hangsúlyozni e két dimenzió fontosságát életetekben és apostoli tevékenységetekben. Ezt néhány Szent Ágostonnak tulajdonított szóval teszem: «Esto donum Deo ut sis donum Dei», Tegyétek magatokat ajándékká Istennek, hogy Isten ajándéka legyetek” – fogalmazott a pápa.

Tedd magad „ajándékká Istennek”

Tedd magad „ajándékká Istennek”. Ez a szerzetesi hivatás lényege, amely minden cselekedet alapjává Isten művét teszi, vagyis az imát. A magasan fekvő Monteverginei Mária-kegyhely, mint egy kilátó, Irpinia egész területéről látható, és a hívek gyakran gyalog sereglenek oda, hogy vigasztalást és reményt találjanak, új erőt nyerjenek a zarándoklat során. Őket köszönti a nagy, mandula szemű, a könnyek és imák befogadására kész Istenszülő ikonja, térdén a Gyermek Jézust, az emberré lett Isten Fiát tartva. „Ajándékká válni Istennek” annyit jelent, imádkozunk azért, hogy nekünk is ilyen nagy és jó szemünk legyen, és azért, hogy mindenki, akivel találkozunk, jelen legyen a szívünkben, mint Szűz Mária és az Úr szívében.

A pápa utalt rá, hogy a II. világháború idején a Torinói Lepelt titokban a kegyhelyen rejtették el, a bombázás veszélyétől védve. Ez is egy gyönyörű kép az elsődleges hivatásotokról: őrizzétek Krisztus képmását magatokban, hogy meg tudjátok mutatni testvéreiteknek.

„Isten ajándékának lenni”

„Isten ajándékának lenni” – Ferenc pápa beszédének második pontját illetően hangsúlyozta: nagylelkűen ajándékozzuk magunkat azoknak, akik felkeresik a kegyhelyet, hogy az Eucharisztia és a kiengesztelődés szentségeihez járulva a figyelem és az imádság által azt érezzék, hogy az Istenszülő befogadja és szívén viseli őket. A szerzetesek fizikailag távol vannak a világtól, de lelkileg nagyon közel állnak annak problémáihoz és szorongásaihoz, őrzői a csendben az Úrral való szeretetközösségnek, és egyben nagylelkű vendégei mások fogadásában (vö. Regula 53,1). Ez késztethet arra, hogy Isten jelenlétének élő és beszédes jelei legyetek azok számára, akikkel találkoztok. Ezért a pápa azt javasolta a szerzeteseknek, hogy ne engedjenek a kísértésnek, hogy alkalmazkodjatok a világ mentalitásához és stílusához, engedjék, hogy Isten folyamatosan formálja őket, megújítva a szívüket és növekedjenek Benne (vö. Róm 12,2), hogy azok, akik felkeresik őket a világosságot keresve, ne csalódjanak – zárta beszédét Ferenc pápa a Monteverginei apátság küldöttségéhez.