Ferenc pápa Szent Lúcia ünnepén: a nők szavára és munkájára szüksége van az egyháznak
Alessandro De Carolis / Gedő Ágnes - Vatikán
A Lúcia név a latin lux – fény szóból ered. Ezt a fényt tükrözte a vértanú szeme, amikor halálra ítélték, mert nem tagadta meg keresztény hitét. Szent Lúcia vértanúságában örök értékeket találunk: a tiszta, őszinte, tisztességes ember értékeit, aki kilép az élet kétességéből és a bűnpártolásból. Egy szabad nő példáját látjuk benne, aki megmutatja nekünk, milyen nagy szükség van a nők munkájára és szavára egy kifelé nyitó egyházban ahhoz, hogy kovász és világosság legyen a kultúrában és az együttélésben.
Kölcsönös szerencse
A pápa csodálattal adózik a siracusai szent előtt december 13-i emléknapján. A Szent Lúciának szentelt évben földi maradványai átmenetileg visszatérnek szülőföldjére, ahol a hit elleni gyűlöletből 304-ben a keresztényüldözés idején eltemették. Ereklyéit később ellopták, előbb Konstantinápolyba, majd a város 1204-es feldúlása után hadizsákmányként Velencébe vitték. Ferenc pápa Francesco Lomanto siracusai érseknek címzett levelében nagyra értékeli a peregrinatiót, vagyis a szent testének átvitelét, mely a 2025-ös jubileumi év küszöbén valósul meg. Világosság gyúlik ott, ahol kölcsönösen megajándékozzák egymást – írja, míg a hazugság, ami tönkreteszi a testvériséget és pusztítja a teremtett világot, az ellenkezőjét teszi: ellenséget lát a másikban, a szerencséjét pedig fenyegetésnek veszi.
Sírás, együttérzés, gyengédség
Ferenc pápa levelében a szicíliai szent életéről és haláláról elmélkedve megállapítja: ugyanaz a méltóság és az előretekintés képessége jellemzi, amelyet a keresztény nők mai is hordoznak a társadalmi életben, nem engedve, hogy a világi hatalmak tanúságtételüket elfojtsák és elhallgattassák. Szent Lúcia vértanúsága neveljen minket a sírásra, az együttérzésre és a gyengédségre: a siracusai Könnyező Szűzanya erényei ezek, melyek nemcsak a kereszténység, hanem a politika javát is szolgálják. Ők adják a valódi erőt, amely a várost építi. Visszaadják nekünk a szemünket, azt a látást, amit az érzéketlenség miatt drámai módon elveszítettünk – írja levelében a pápa.
Engedelmeskedjünk a lelkiismeretnek
Szent Lúcia a szembetegségben szenvedők és a vakok védőszentje, erre utalva a Szentatya megállapítja: a fény oldalán állni minket is előkészít a vértanúságra. Talán nem emelnek kezet ránk, de ha eldöntjük, melyik oldalon állunk, az okozhat némi kényelmetlenséget nekünk. Ferenc pápa most is, mint már sokszor kritikusan szól a nyugalom azon formáiról, melyek a temető békéjére hasonlítanak, és amitől olyanok vagyunk, mintha meghaltunk volna. Éppen ennek ellenkezőjére van szükség, arra, hogy a gyerekeket, serdülőket és a felnőtteket a kritikai érzék fejlesztésére neveljük, a tanúságtevők felismerésére, a lelkiismeretük követésére. Minden hivatás választást kíván, a szentek pedig megmutatják nekünk, hogyan lépjünk ki személyes vagy közösségi búvóhelyeinkről, amelyekben távol tarthatjuk magunkat az emberi dráma csomópontjától. A siracusaiakat végül arra kéri a pápa, hogy ne feledkezzenek el azokról a testvérekről sem, akik a világ minden táján szenvednek az üldöztetés és az igazságtalanságok miatt; az ünneplésbe vonják be a migránsokat, menekülteket, szegényeket is, akik közöttük élnek.
