Öröm Öröm 

Öröm vagy élvezet? Sajgó Balázs atya elmélkedése Advent harmadik vasárnapjára

Ami birtokomban van, azt élvezhetem. Csakhogy a birtokolt dolgok sajátossága az, hogy nem tudják maradéktalanul kielégíteni szeretetvágyamat, ezért egy idő után újabb dolgokra vágyom. Az igazi öröm AJÁNDÉK, amit nem lehet kikényszeríteni és az belülről és bensőmben születik. Ezért van az, hogy láthatok embereket, akik sokat birtokolnak, de valahogy mégsem sugárzik, mégsem csillog a szemük.
Hallgassák meg Sajgó Balázs atya elmélkedését!

Henri Boulad SJ egyik kiskönyvében érdekes tapasztalatot oszt meg olvasóival. Egyik alkalommal iskolalátogatásai során elment egy óvodába is. Egy négyéves fiúcska kis kezében egy csokoládét szorongatott. Boulad atya lehajolt hozzá, odatartotta kezét a kisfiú elé kéregető gesztussal, hogy adja már oda neki azt a darab csokoládét.

A gyerek először csodálkozva emelte tekintetét az atyára, hiszen fordítva szokott történni az adakozás, aztán lassan, nagyon lassan kinyújtotta kicsi kezét és odaajándékozta a csokoládét.

Örömvasárnapra készülve megérint engem ez a kis történet, mert a szerzetespap rávette a kisfiút arra, hogy már négyévesen szert tegyen egy sajátos tapasztalatra, az adakozás örömének tapasztalatára.

Gyakran hajlamosak vagyunk összekeverni a fogalmakat: felcseréljük az élvezetet az örömmel! A csokoládét megenni – élvezet, odaadni valakinek – öröm. A különbség nagy a kettő között.

Ami birtokomban van, azt élvezhetem. Csakhogy a birtokolt dolgok sajátossága az, hogy nem tudják maradéktalanul kielégíteni szeretetvágyamat, ezért egy idő után újabb dolgokra vágyom.

Az igazi öröm AJÁNDÉK, amit nem lehet kikényszeríteni és az belülről és bensőmben születik.

Ezért van az, hogy láthatok embereket, akik sokat birtokolnak, de valahogy mégsem sugárzik, mégsem csillog a szemük. Ezeket az embereket nevezte Richard Rohr ferences szerzetes találóan „affluenzásoknak” (bőségkórban szenvedőknek), mert az élvezet pillanatnyi, rövid örömöket szül, és mert rövidek, ezért nem igazi örömök. Ezért kóros az örömük.

Egy perzsa misztikus ezt így fogalmazza meg: „Hasítsd fel az ember szívét és egy Napot fogsz találni benne.” A misztikus az az ember, aki behunyja a szemét a vakító nap elől, hogy felfedezze a másik napot, a belsőt.

Amikor végre megtanulok behunyt szemmel is imádkozni, megtapasztalhatom ezt a belső örömöt. Victor Hugo megfogalmazása szerint: „behunyt szemmel messzébb lehet látni.” (Nevető ember c. regény)

Ha behunyom szemem, kinyílik egy másik szemem és beleengedhetem magam Isten Jelenlétébe, amely felragyog számomra.

Isten azonban nemcsak jelen van, hanem létben is tart minden egyes lélegzetvételemmel.

Ebből fakad a LÉT ÖRÖME, az igazi öröm. Annak öröme, hogy Ő már itt van! Ez az EGYETLEN VALÓSÁG: MINDEN MÁS EBBŐL ERED. Az öröm az, ha tudjuk, hogy nem MAJD jön el, hanem MÁR itt van.

„Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten". (Mt 1,22-23) Nem Emmanuish, velünk az ember, hanem Emmanuel, velünk az Isten!

A keresztények leggyakrabban Krisztusról múltban fogalmaznak: Krisztus, aki eljött, vagy jövőben: Krisztus, aki eljövendő. Milyen ritkán gondolunk rá jelen időben: velünk VAN az Isten. Pedig ebben a sokszor zavart, sötét és vergődő életben nagyon is szükségét érezzük ennek az ígéretnek.

János evangéliumában olvassuk: "Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott". (vö. Jn 1,14)

Ugyanazt jelenti más megfogalmazásban, mint az Emmanuel, velünk az Isten.

Istennel való kapcsolatunk aztán azért is szül igazi örömet, mert „igazi együttlét” jön létre. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: "Mindenhez van erőm Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4,13). Ez az erő adta neki az örömet.

Saját erőm egy idő után mindig elfogy, ha nem párosítom Krisztus erejével – a Szentlélekkel!

Az Istentől Karácsonykor kapott hatalmas ajándék nem egy erkölcsi törvénykódex vagy egy új filozófia, hanem Ő maga! A kereszténység jóval több, mint egy sor parancs. Mindenekelőtt jelenlét: Emmanuel - velünk az Isten!

Velünk van, amikor bajban vagyunk, hogy kimentsen minket.

Velünk van, amikor szenvedünk, hogy könnyeinket letörölje.

Velünk van, amikor elesünk, hogy segítsen felállni.

Velünk van a gyengeségben, hogy erőssé tegyen.

Velünk van a halálban, hogy bizakodóvá legyünk.

És igen, véglegesen velünk van halálunk után is, egy olyan helyen, melyet "szem nem látott, emberi fül nem hallott, amit az emberi szív fel nem fogott" (1Kor 2,9), a helyen, amit Isten készített az őt szeretőknek.

Az öröm hiánya az Istennek kimondott NEM gyümölcse. Az öröm az Istennek kimondott IGEN gyümölcse.

A mindennap kimondott IGEN növeli az örömet…

12 december 2024, 17:02