A pápa katekézise: a remény nem üres szó, a keresztények sugározzák maguk körül!
Gedő Ágnes - Vatikán
A Lélek és a Jegyes. A Szentlélek vezeti Isten népét a találkozásra Jézussal, a mi reménységünkkel – ez a cím a Biblia egyik utolsó szakaszára utal, a Jelenések könyvéből, mely így szól: „A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” (Jel 22,17). Kinek szól ez a hívás? A feltámadt Krisztusnak. Az első keresztények arámi nyelven így fohászkodtak: “Maràna tha!”, vagyis, Jöjj el, Uram! A korábbi időkben ennek a fohásznak – ma úgy mondanánk – eszkatologikus háttere volt. Az Úr dicsőséges visszatérésének égő várakozása volt ugyanis. Ez a kiáltás és várakozás soha nem hunyt ki az egyházban. Ma is a szentmisében rögtön az átváltoztatás után Krisztus halálát és feltámadását hirdetjük, amíg el nem jön. Az egyház várja az Úr eljövetelét. De nemcsak Krisztus végső eljövetelét várjuk, hanem az ő folyamatos eljövetelét is az egyház jelenlegi és zarándokoló helyzetében. Erre az eljövetelre gondol elsősorban az egyház, amikor a Szentlélekkel áthatva azt kiáltja Jézusnak: Jöjj el!
Kérjük a Szentlélek eljövetelét is
Egy jelentőségteljes változás, jobban mondva fejlődés jött létre a Jöjj!, Jöjj el, Uram! - kiáltás kapcsán. Nemcsak Krisztushoz szokás így fordulni, hanem magához a Szentlélekhez is. Aki kiált, most az, akihez kiáltunk: Jöjj! - Ezzel a fohásszal kezdődik szinte minden himnusz és imádság az egyházban, amelyet a Szentlélekhez intézünk. Jöjj, teremtő Lélek, Veni Creator, és Jöjj, Szentlélek, Veni Sancte Spiritus – mondjuk Pünkösdkor, de így van sok más imában is. A pápa kiemelte: helyes, hogy így van, mert a feltámadás után a Szentlélek lett Krisztus valódi alteregója. Ő az, aki jelenvalóvá és működővé teszi Krisztust az egyházban. Ő adja hírül az eljövendő dolgokat, ő ébreszt bennünk vágyat és várakozást irántuk. Ezért elválaszthatatlan egymástól Krisztus és a Lélek, az üdvösség szempontjából is.
A remény bizonyosság Isten hűségében
A Szentlélek mindig a keresztény remény forrása. Szent Pál hagyta ránk ezeket az értékes szavakat: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róm 15,13. Ha az egyház egy hajó, akkor a Szentlélek a vitorla, mely hajtja és előreviszi a törtélelem tengerén, ma éppúgy, mint a múltban. A remény nem üres szó, vagy puszta vágy a részünkről, hogy a dolgok a lehető legjobban menjenek. A remény bizonyosság: mert azon alapszik, hogy Isten híven betartja ígéreteit. Ezért hívják isteni erénynek: mert Istentől jön és ő kezeskedik érte. Nem passzív erény, ami arra szorítkozik, hogy várjuk, mi fog történni. Mindenekfelett aktív erény, mely segít a dolgok bekövetkezésében. Valaki, aki a szegények felszabadításáért küzdött (J. Comblin belga teológus – a szerk.), írta a következő szavakat: „A Szentlélek áll a szegények kiáltásának eredetében. Ő adja az erőt azoknak, akik erőtlenek. Ő vezeti az elnyomottak népének harcát az emancipációért és a teljes önmegvalósításáért”.
A szeretet által evangelizálunk
A keresztény ember nem elégedhet meg azzal, hogy remél: neki sugároznia, elhintenie kell maga körül a reményt. Ez a legszebb ajándék, amit az egyház adhat az egész emberiségnek, főleg olyan pillanatokban, amikor úgy tűnik, hogy mindenütt bevonják a vitorlákat. Péter apostol így buzdította az első keresztényeket: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek”. Majd hozzátette: „De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek” (1 Pt 3,15-16). Mindezt azért, mert nem annyira az érveink ereje fogja meggyőzni az embereket, mint a szeretet, melyet bele tudunk tenni. Ez az evangelizálás első és leghatékonyabb formája, mely mindenki előtt nyitva áll. Kedves testvérek, a Lélek segítsen minket mindig, hogy bővelkedjünk a reményben a Szentlélek erejével! – fohászkodott végül a Szentlélekről szóló katekézis-sorozatának utolsó elmélkedésében a pápa.
Békés politikai megoldást Szíriában
Az audiencia végén a Szentatya felhívást intézett Szíria érdekében, mely nehéz pillanatot él át. Olyan politikai megoldásra kell törekedni, mely további konfliktusok és megosztottság nélkül felelősen elősegíti az ország stabilitását és egységét. A pápa Szűz Mária közbenjárásáért fohászkodott, hogy a szíriai nép békében és biztonságban élhessen szeretett földjén, és a különböző vallások együttműködjenek barátságban és kölcsönös tiszteletben a nemzet javára, mely oly sok éve szenved a háborútól.
A fiatalokhoz, betegekhez, idősekhez és ifjú házasokhoz fordulva a pápa így buzdított: Advent időszakában bizakodó lélekkel készüljetek a találkozásra az Úrral, aki eljön a mi üdvösségünkre. Végül ismét felemelte szavát Ukrajna, Palesztina, Izrael és Mianmar békéjéért.
