Adjunk hálát Istennek az élet ajándékáért – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
„Egyetlen gyermek sem tévedés” – fejtette ki beszédében a Szentatya. A Mária és Erzsébet találkozásáról szóló evangéliumi szakaszt elemezve a pápa hangsúlyozta, hogy legyen áldott minden anyaság. A világ minden édesanyja adjon hálát Istennek, aki az emberekre bízza a hatalmat, hogy életet adjanak a gyermekeknek!
Mária és Erzsébet örömmel fogadják az anyaság rendkívüli ajándékát
Advent negyedik vasárnapján az evangéliumi szakasz Máriát mutatja be nekünk, aki az angyali üdvözlet után meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet (vö. Lk 1,39-45), aki szintén gyermeket vár – kezdte beszédét a Szentatya, rámutatva, hogy találkozásuk olyan két nő találkozása, akik örülnek az anyaság rendkívüli ajándékának: Mária éppen most foganta meg Jézust, a világ Üdvözítőjét (vö. Lk 1,31-35), Erzsébet pedig előrehaladott kora ellenére méhében hordja Jánost, aki előkészíti majd a Messiás útját. (vö. Lk 1,13-17).
Minden élet ajándékában ismerjük fel Isten szeretetét
Mindketten sok mindenért örülhetnek, és talán azt érezhetnénk, hogy olyan távoli, nagy csodák főszereplői, amelyek általában nem fordulnak elő a mi tapasztalatainkban. Az üzenet, amit az Lukács evangelista Karácsony előtt néhány nappal át akar adni nekünk, azonban más – állapította meg Ferenc pápa. Amikor szemléljük Isten üdvözítő tevékenységének csodálatos jeleit, ez nem jelentheti azt, hogy távolinak érezzük magunkat tőle, hanem inkább hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük az Ő jelenlétét és hozzánk közel álló szeretetét, például minden élet ajándékában, minden gyermekben, minden édesanyában. Az élet ajándékára utalva Ferenc pápa megjegyezte, hogy „Az Ő képmására” c. olasz katolikus tévéműsorban, amelyre gyakran utal beszédeiben, olvasott egy nagyon szép mondatot, amely így hangzott: Egyetlen gyermek sem tévedés. A gyermek az élet ajándéka.
Dicsérjük Istent az élet csodájáért
A Szent Péter téren ma is ott lesznek az anyukák gyermekeikkel és talán vannak várandós anyukák is – folytatta beszédét a Szentatya, arra kérve a híveket, hogy ne legyenek közömbösek a várandós édesanyák jelenléte iránt. „Tanuljuk meg csodálni szépségüket, ahogy Erzsébet és Mária tette, áldjuk meg az édesanyákat, és dicsérjük Istent az élet csodájáért!” – hangzott a pápa buzdítása, majd felidézte személyes emlékét: „Nekem nagyon tetszik – nagyon tetszett, mert most már nem tehetem meg – amikor buszon mentem egy másik egyházmegyében és láttam, hogy amikor egy várandós nő felszállt a buszra, azonnal átadtak neki egy ülőhelyet: ez a remény és a tisztelet gesztusa!”
Legyen áldott minden anyaság
Utalással ezeknek a napoknak az ünnepi hangulatára, a díszekre, dekorációkra, karácsonyi zenére, a pápa arra buzdított, hogy ne feledkezzünk meg kifejezni az öröm érzéseit minden alkalommal, amikor egy anyával találkozunk, aki a karjában vagy az ölében hordja gyermekét. Ilyenkor imádkozzunk szívünkben, és mondjuk mi is, mint Erzsébet: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42); énekeljünk, mint Mária: „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46), hogy minden anyaság áldott legyen, és a világ minden édesanyja adjon hálát Istennek és magasztalja Isten nevét, aki az emberekre bízza a hatalmat, hogy életet adjanak a gyermekeknek!
Adjunk hálát az Úrnak, hogy hozzánk hasonló emberré lett
Hamarosan megáldjuk a „Kis Jézusokat” – mondta a pápa, utalva a hagyományra, miszerint a római gyermekek elhozzák a Szent Péter térre a Gyermek Jézus szobraikat, amelyeket majd Szenteste otthon elhelyeznek a jászolban. A Szentatya rámutatott az előtte lévő kis szoborra, amelyet Santa Fé érseke ajándékozott neki és amelyet ecuadori őslakók készítettek. Szokásához híven beszéde végén a pápa önvizsgálatra szólította a híveket, a következő kérdések feltevését javasolva: hálát adok-e az Úrnak azért, hogy hozzánk hasonló emberré lett, hogy mindenben osztozzon létünkben, kivéve a bűnt? Dicsérem és áldom-e az Urat minden gyermekért, aki megszületik? Amikor találkozom egy kismamával, kedves vagyok? Fenntartom-e és megvédem-e a kicsinyek életének szent értékét az anyaméhben való fogantatástól kezdve? Végül Szűz Máriához fohászkodott, aki áldottabb minden asszonynál: tegyen minket képessé arra, hogy áhítatot és hálát érezzünk a születendő élet misztériuma előtt.